A harmincas években sajátos szovjet filmvígjáték-stílus bontakozott ki, s ennek legkiemelkedőbb képviselője Eizenstein hajdani asszisztense, Grigorij Alekszandrov volt. 1934-ben jelentkezett első önálló rendezésével, a Vidám fickók című filmjével, amelyet műfajilag ,,jazz komédiaként" jellemzett. Alekszandrov e filmben tanúbizonyságot tett groteszk helyzetek és különc típusok iránti szeretetéről, amihez későbbi műveiben sem vált hűtlenné. Stílusát illetően valamennyi filmje közül főképpen a Vidám fickók az, amely az amerikai némafilm bohózatok és a musicalek befolyásáról árulkodik.