Qiang négyéves kis lázadó az 1949 utáni Beijing egyik óvodájában, bősz individualista kicsiben. A fiúcska megpróbál alkalmazkodni az akkori kínai társadalom által előírt szabályokhoz és az óvónők által diktált erőszak-modellhez, sikertelenül. Qiang igazi egyéniség. Ennek ellenére ő is a jó gyerekeknek járó kis vörös virágra vágyik, amik a jó tettekért járnak, mint például a kötelező reggeli pisilés időben és helyen, az egyedül öltözködés, a közös, óvónők által előírt játékok, mint a "kint a farkas, bent a bárány", vagy a kötelező együttes tornagyakorlatok egyszerre és így tovább. A nagy kérdés, hogy vajon Qiang megadja-e végül magát a felnőttek által erőltetett konformizmusnak, vagy továbbra is ragaszkodni fog saját útjához és öntörvényű világához?