1948-ban Pablo Neruda szembeszegül Chile korrupt elnökével, aki ezért megfosztja őt a szenátusi tagságától, és elrendeli a letartóztatását. A veszélyben élő költő előbb egyik helyről a másikra költözik Chilében, aztán az Andokon átkelve Argentínába menekül. Menekülése során Dél-Chile felé veszi az irányt, ahol a korábbi éveit élte. Ide kötik a gyermekkori élményei: az első szerelem, az édesapjával átélt időszak, a hiányzó anyja emléke, és az ősi helyi rituálék, amelyek mind megihlették őt.