Polleke tizenegy éves és a mamájával él Hollandiában egy olyan külvárosi lakótelepen, ahol sok a bevándorló család. Már elég, ha a tetőre pillant az ember, az antennákból is látni, hány égtáj felől várják a ház lakói a híreket és a műsort. Polleke papájának nincs állandó otthona, de nagyon szép verseket ír. Sajnos gyakran fordul a kábítószerhez is, amit Polleke nem akar tudomásul venni. Épp elég nehéz neki a nagyon kedves, szeretetteljes, de kissé hóbortos és szabados mamájával megküzdeni. A legutóbbi balhé például abból származott, hogy Polleke mamája és Wouter, Polleke tanára váratlanul egymásba szerettek. A szerelemről persze már Polleke is tud, ugyanis halálosan szerelmes Mimoenba, a szemben lakó marokkói fiúba.