"Mouchette napvilágra hozza a mindenütt ottlévő gonoszt" (Bresson), de nem a szokásos, szánalomraméltó áldozata a társadalomnak. Ez az iskolakerülő gyereklány könyörtelenül és indokolatlanul, velejéig rossz. Mikor a vadorzó, akihez a vihar elől menekült, a szállásért cserébe megerőszakolja, Mouchette a fertelmesen visszataszító férfit gyilkosnak hiszi, s szinte önként adja oda magát neki. Amint rájön, hogy a férfi nem gyilkos, csak szánalmas hazug, beteges képzelgő, lelkileg összeomlik. "Mouchette halála a filmművészet legtitkosabb jelenetei közül való, talán már túl van a csenden is. Fehér kendőt terít a vállára, belegöngyölődik, majd legurul a folyópart lejtőjén... Harmadszorra belezuhan a vízbe. Csobbanás képen kívül, a kamera nem követte. Csak most fogjuk fel, mi történt." (Bikácsy Gergely)