A negyvenes éveihez közel, Isobel Cameron önző, zsarnok és magányos apját ápolja, szinte zokszó nélkül. Az egyetemen, ahol irodalmárként dolgozik, kollégája, Henry udvarol neki. Isobel különleges tulajdonsága az, hogy boldoggá teszi a magány. Miután apja meghal, igen nagy öröksége révén jómódba kerül. Végre megveheti azt a házat, amire egész életében vágyott. Mivel képes másoknak erőt és önbizalmat adni, a környék lakói hamarosan megszeretik. Amikor már kezdi úgy érezni, hogy végre ő is nyugodt életet fog élni, nem mindennapi dolgok kezdenek történni körülötte...